Ismervén valamennyire a zenék világát, és ezen belül a magyar viszonylatokat, sokszor felmerül bennem egy kérdés. Tegyük fel, hogy egy csapásra meg tudnánk változtatni az egész zeneipar működését. Akár elfelejtve a kiadókat, lemezeket, és minden sallangot, ami ma a Zenét körülveszi. Vajon mi lenne a jó megoldás? Ha ráeresztjük minden válogatás nélkül a világ összes zenéjét a zenehallgatókra, akkor: megfulladnak a mennyiségtől, pl. a rádióban sosem fogják hallani kétszer ugyanazt a zenét. mivel a zenék között mindig van rossz, és van, ami nem tetszik, statisztikailag biztos, hogy gyakran rosszul fogja magát érezni az ember zenehallgatás közben. a válogatás lehetősége csak rendszerbe foglalás esetén érne valamit - ami viszont sértené a teljes pártatlanságot, még akkor is, ha az a zeneszerző-előadó önkéntes véleményét tükrözi. Ha viszont a zenehallgatót terelni próbáljuk, akkor: Ki, és milyen jogon döntheti el, hogy melyik zene jó, és melyik rossz? Ki, és milyen jogon döntheti el, hogy melyik stílus értékes, és melyik nem? (értsd: a rádióban melyikből adjunk többet) Hogyan kerülhető el, hogy szelektálódjon néhány száz előadó, és néhány ezer zene, amit mindenki körbe-körbe járat (mint ma)? Ha "a piac majd eldönti, hogy mi a jó" elvvel próbálkozunk, akkor nem a sokak által jónak tartott zenék, hanem a jó marketingesek által felkarolt zenék fognak elterjedni (vagyis tulképp visszakanyarodunk a mai helyzethez). A last.fm évekkel ezelőtti törekvése nagyon tetszett, ezt jó lenne továbbfejleszteni. Ha jól tudom, azóta már ők is változtattak a rendszeren, de nem biztos, hogy jó irányba. Anno a lényeg abból állt, hogy egy referenciaként megadott című zeneszámra - bizonyos statisztikák szerint válogatva - egy hasonló jellegű zenét keres a rádió, és azt lejátssza. Majd ezután megint keresett valamit, így elméletileg hasonló, de mégis újszerű zenékhez juthat az ember. Így megismerkedhetünk sok, amúgy az ismeretlenségben elsüllyedő kiváló zenekarral, illetve ha földrajzi hely szerint kérjük a válogatást, akár a szomszéd utcából való hobbyzenekart is megismerhetjük. Ha jónak tartjuk őket, tetszik a zenéjük, akkor ezek után a koncertjeikre is eljárhatunk. A lényeg, hogy eljut a zenei üzenet minden érintetthez, aki azt kedvelheti. A rendszer működéséhez persze alapfeltétel lenne, hogy a világ összes zenéje ingyenesen hallgatható legyen a neten, ami tulképp már most is így van. A statisztikákat követve (lejátszások száma, tetszésindex, kommentek) láthatóvá válna, hogy melyik zenével foglalkoznak sokan, és melyikkel kevesen. A statisztikák alapján kaphatnának a zenekarok-zenészek honoráriumot, támogatást, egy nagy elosztórendszer szerint. Kihalnának az utánzók (legalábbis a rossz utánzók), a zenét iparszerűen űzők (helyükbe lelkes amatőrök lépnének), és alapvetően minden a hallgatóság igényei szerint alakulhatna. Ha egy zenét a világon 10 000 ember szeret hallgatni, az ma üzletileg egy halott ügy. Viszont egy jól működő rendszerben ők is megkaphatnák, amit szeretnének - mind az emberek, mind a zene előadója/szerzője. A szerzői jogok biztosítására nekem jónak tűnik az Artisjus mostani regisztrációs rendszere: a felvételeket adatlapokkal együtt be lehet nyújtani a szervezethez, mielőtt az kikerülne a közönség elé. Így egy utólagos jogi ügyben ez akár perdöntő bizonyíték is lehet. Sajnos - az általános hazai helyzetnek megfelelően - ez a szervezet sem feddhetetlen, és nincs is elég hatalma ahhoz, hogy változtatni tudjon bármin is (az előbbi után azt kell mondjam, szerencsére). Persze a legfontosabb alapfeltétel az lenne, hogy a rendszer maradjon szigorúan pártatlan, megvesztegethetetlen, és a mai technika nyelvén szólva: feltörhetetlen. A stílusokba rendezés elvét talán elsősorban az előadóra kellene bízni (bizonyos korlátokkal persze, hogy pl. ne sorolhassa be egyszerre 500 kategóriába), de a hallgatókkal ezt jelentősen befolyásolni lehessen. Akár meg is változtathassák a hallgatók, ha az illető előadó maga sincs tisztában azzal, hogy pl. "x rock" helyett "y rock" zenét játszik. További komoly problémákat vet fel, hogy egy szerző (csapat) nem feltétlenül egy műfajban alkot, ami lehet akár a kiforratlanság jele is, de koncepció is. Megint másik gond lehet, hogy minek vegyünk pl. egy reggae-paródiát? Téves, sőt akár sértő is lehet az adott kategóriába sorolni, ha a stílus jellemzőit éppen kifigurázni igyekszik a zene. Egyszóval rengeteg a kérdés, a megoldatlan probléma. Itt lenne a kiváló lehetőség, hogy a zeneműkiadók valóban hasznos dolgokkal foglalkozzanak! 2010. 11. 07. Balage