Mindannyian veszünk fel hitelt, mert muszáj. E nélkül szinte senki sem juthat élete során lakáshoz, autóhoz. Az én véleményem szerint e két dolog kivételével nem is szabad semmire sem hitelt felvenni, de ez persze más lapra tartozik. Ami a fő gondom a hitellel, az az egyoldalúság.

A bank (hitelintézet) általában megír egy jópár oldalas szerződést, amit egy átlagember még tucatszori elolvasásra sem ért meg teljes egészében. Pedig az aláírás előtt általában egyetlen figyelmes elolvasás lehetősége sem jut. Mindig maradnak olyan részek - az "apróbetűs" részek - amelyek felhasználásával a bank később jogszerűen tehet meg olyan dolgokat, amelyek akár a hitelfelvevő eredeti szándékával is ütköznek. Ezt nevezik egyoldalú szerződésnek, hiszen ez így tulképp csak a bank érdekeit szolgálja. Az ügyfél épp csak a hitelt kapja meg, azt is erőteljes kötöttségek mellett, más joga pedig nincs. A bank pedig minden oldalról betonra biztosítja magát, a hitelfelvevő kárára. Természetesen a banknak nem az a fő célja, hogy ártson a hitelfelvevőnek, de ha bármilyen (akár rajta kívül álló, pl. gazdasági) okból rákényszerül, akadály nélkül megteheti és meg is teszi.

Egy sajátosan egyszerű ötletem támadt e probléma megoldására. A szerződés végére be kellene szúrni egy pontot a hitelfelvevő (nevezzük adósnak) védelmében. Ebben azt rögzítenék a felek, hogy az adós pontosan miért, milyen célból, milyen tervekkel, és milyen körülmények között veszi fel a hitelt. Ez egy rövidke helyzetjelentés lenne, amolyan "emberi" dolog. Ez a pont a szokásos "együttműködési kötelezettség" ponttal együtt fejtené ki hatását, amely általában amúgy is a szerződésben van, de szintén csak a banknak hasznos. A bank az adós hitelfelvételkori terveit ne csorbíthassa semmilyen módon.

A bankok valószínűleg erre azt mondanák, hogy nincs idejük és emberük minden adóssal egyedi szerződést kötni. Pedig az egyedi szerződéstől azért ez messze van, hiszen a szabvány szerződésbe csak egy plusz pont kerül, ami különösebb jogi szakértést nem ígényel a bank felől sem, hiszen csak egy helyzetleírás. Azt gondolom, ha egy bank valóban tisztességes szándékkal akar hitelt adni, akkor semmi oka az adóstól megtagadni ezt a lehetőséget.

Persze a dolog még nem sokat ér a mai agyonbonyolított csigalassú bürokrata rendszert ismerve. Az ember sokszor hiába akarná jogait érvényesíteni, belefárad, mielőtt eredményt érne el. A papír mögött nincs igazi kényszerítő erő, hiszen az adóshoz képest tőkeerős bank lazán elhúzhatja a pereket, míg végül a sértett fél a türelme, vagy a pénze fogytán feladja. Ez persze nem csak a hitel jellegű szerződésekre vonatkozik (de ez megintcsak más téma). Biztos vagyok benne, hogy a magyar jogrendszer hitelről szóló törvénye tartalmaz olyan bekezdéseket, amelyek az adósokat védik, de ez a jelen rendszerben kevés. Ha a fent említett "apróság" benne volna minden hitelszerződésben, és ezt a bírók komolyan figyelembe is vennék, talán elérnénk azt, hogy ne legyen jó alternatíva a bankok számára az adósok kiszipolyozása.

Balage
2007.01.15.