Miért szólnak egyes jól felvett dalok demószerűen, míg mások úgy, mint a legprofibb kereskedelmi zenék? Paul White megvizsgálja a "gyári" hangzás rejtélyét.

Gyakori kérdés: miért nem szól a felvételem úgy, mint egy boltban kapható gyári CD? Nem meglepő talán, hogy nincs egyszerű válasz erre. Néhányan azt vallják, hogy a legdrágább cuccok kellenek hozzá, de - bár kell a megfelelő szerszám - semmi csodára nincs szükség. Még az ének felvételéhez sem kell a legjobb mikrofon, Phil Collins és Mick Jagger pl. viszonylag olcsó csöves kondimikrofonokat használnak, egyszerűen mert ez az a hangzás, amire szükségük van. Régebben a dobhangzáson bukhatott el könnyen egy demó, de ma már jó dobok és dobgépek léteznek, jó hangmintákkal.

A "gyári" megszólaláshoz először is megfelelő nyersanyag kell. Ha a felvétel nem üt meg egy bizonyos szintet, hiába próbálsz utána csodát tenni vele. Magától értetődő alapdolgok a pontosság és a jó hangolás, de a hangszínek kiválasztása és a felvétel módja is nagyban befolyásolja a végeredmény minőségét.

Ének: Kis szobában felvéve az ének dobozhangú lesz. Nagyobb szoba kell, a mikrofont középtájra helyezd, de ne pont a szoba közepére! Ahol a visszaverődések miatt szükséges, alkalmazz valamilyen hangelnyelő eszközt (takaró, pokróc, hálózsák). Ezután tulajdonképpen bármilyen tisztességes mikrofont használhatsz, csak tégy rá szélfogó szivacsot! Az énekre kompresszort kell alkalmazni. Hallgasd meg, mennyire ingadozik a dinamika a felvételen. Ha nagyon, használj olyat, ami nem nyúl bele a hangzásba (pl. Yamaha digitális keverők beépített kompresszorai), ezekkel nagyobb különbségeket is kompenzálhatsz. Másrészt, ha a vokált vastagítani kell, használj csöves (tube), vagy "opto" kompresszort, aminek saját karaktere van. A cél, hogy a vokál szépen üljön a kíséreten, ne kelljen folyamatosan állítgatni a hangerőt a dal egyes részeinél! A tökéletesség kedvéért esetleg mixer automation rendszerrel lehet finomhangolni az apróbb dinamikai különbségeket (számítógépes rendszerek előnyben).

Gitárok, basszus: Ezek árulkodnak legjobban a kész anyag minőségéről. A hangzás akkor a legjobb, legéletszerűbb, ha az erősítő hangját mikrofonozzuk Ha ez nem lehetséges, akkor legalább egy jó felvevő előfokot kell használni. Gitárra kevesebb overdrive-ot, inkább kompresszort is tegyél rá, ha hosszú kicsengést akarsz. Gitársávokra zajzárat (gate) is tegyél, hogy az üresjárati zajt eltüntesd. Ha két gitár ugyanazokat az akkordokat játssza, és mindkettőre feltétlenül szükség van, játsszon az egyikük más akkordfordítást, vagy esetleg használjon capo-t. Az akusztikus gitárok szinte mindig jobban szólnak mikrofonozva, mint direktben, DI box-on keresztül. A basszus még a gitárnál is nehezebb ügy lehet, mert ha önmagában jól is szól egy aktív DI box-on és kompresszoron átküldve, a teljes mixnél hiányozhat belőle az energia. A basszust is próbáld inkább erősítőből mikrofonozni, vagy esetleg küldd át egy gitár DI előfokon, és így egy pici overdrive-val felmelegítheted a hangzást. A kompresszor egyenletesen és energikusan tartja a basszust. Az EQ belövése közben a többi sáv is szóljon. Hiába állítasz be dögös hangzást a basszusra önmagában, a mixben lehet, hogy teljesen elveszik.

Billentyűk: A gyári patch-ek önmagukban jól szólnak, de sokszor túl vastagok ahhoz, hogy simán beüljenek egy mixbe. Ezért EQ-val az alját és a tetejét meg kell vágni, szükség szerint. A megvágott hang lehet, hogy önmagában rosszul hangzik, de a mixbe sokszor mégis így ül be jobban. Ha a hangmintákhoz nem akarsz vagy nem tudsz nyúlni, keverd őket egymással! Pl. egy mélyen zúgó basszushoz keverj egy perkusszív patch-et, hogy hallani is lehessen a hangot, ne csak érezni.

Nem szabad túlhangszerelni a zenét, pl. egy vastag szintiszőnyeg egy torzított gitárral együtt már sok. A megbuherált dobgroove-ok is sok teret foglalnak le a mixben. Hallgass meg néhány profi felvételt hasonló zenei stílusban! Meg fogsz lepődni, milyen kevés történik egy-egy sávban A hangzást próbáld meg már a felvételnél jól belőni, az olcsóbb keverők EQ-i nem tudnak alapvetően változtatni a hangzáson. Mellesleg minél több az utólagos EQ, annál durvább, közönségesebb, jellegtelenebb lesz a hang.

Effektek:
Ha sikerült teret vinni a mixbe, ne töltsd ki azonnal nagy zengetésekkel! A zengetőnél fontos a minőség, főleg ha sok ambient-et és room-ot használsz. Jó vétel pl. a Lexicon MPX100.

Ne felejtsd el: az erős zengetés hátrateszi a hangot. Viszonylag fényesebb zengést használj a fő énekre (kb. 80 ms pre-delay), hogy elől maradjon. Ne használj túl hosszú lecsengést, főleg gyors számoknál ne. Más effekteket csak mértékkel használj, csak ha tényleg szükség van rá. A drámai hatások is akkor lesznek jók, ha csak egy rövid szakaszon használod őket. A delay idejét hangold a tempóhoz!

Mastering:
A profi zenék is meglepően közönségesen szólnak a mastering előtt! A mastering általában kompresszort, limitert, és EQ-t jelent, és itt nagyon számít az eszközök minősége, illetve az őket használó személy szakértelme. Ma már léteznek minden-egyben mastering procik is, de egy jó füllel, és jó monitor hangszórókkal otthon is meg lehet jól csinálni a dolgot.

A jó EQ nem csak a hangképen változtat, hanem ki is emeli a fontos információkat a zenében. Gyakran szokás 15kHz körül széles sávban 1-2 dB-t emelni, vagyis a mixnek egy kis "levegőt" (air), illetve "fényt" (sheen, gloss) adni. Így egy jó minőségű EQ-val ki lehet emelni a magasakat, és egyúttal előrehozni az énekeket, de ne hagyd, hogy nyers legyen tőle! Egy finom vágás 180-250 Hz körül kitisztítja a mélyközépből a zavarosságot. A gyenge basszust 70-90 Hz-nél lehet erősíteni. Itt létkérdés a minőségi EQ, egy olcsóbb darab nem hozza be a "csillagport" a hangzásba (egy jobb EQ ára felér egy teljes otthoni számítógépes rendszer árával). SPL Vitalizer - olcsóbb, de használható.

Egy 1,1:1 arányú kompresszor -30 és -40 dB közötti küszöbbel egyenletesebbé és erősebbé teszi a mixet. Multi-band (soksávos) kompresszorral külön ki lehet emelni pl. a basszust, de az emiatt létrejött egyensúlyhibát a frekvenciákkal kompenzálni kell.

A limiter tulajdonképpen egy végtelen arányú kompresszor, ami csak a hangerőcsúcsokat befolyásolja. Egy kis limiter után fel lehet nyomni az átlaghangerőt néhány decibellel anélkül, hogy ez a mixen meghallatszana, és végül a kész CD ugyanolyan hangerejű lesz, mint a többi profi kiadás. Érdemes 20-24 biten dolgozni végig, és csak a kész anyagot vinni le 16 bitre, így kevesebb lesz a zaj, a torzítás, és jobbak lesznek a halk tartományok is. Használj kifejezetten mastering-re való limitert (Waves L1 plug-in, vagy bármilyen mastering processzorban lévő), általában 4-5 dB fér bele. A limiter mennyiségének kiválasztása zenei kérdés is: vannak stílusok, amelyek hangzásához hozzá tartozik az erős limiter, másoknál árt. Másrészt, ha pl. rádióadáshoz készül a zene, célszerű szintén erős limitert alkalmazni, hogy kompenzáljuk a rádió szűk dinamikai tartományát. A példán látható 5,2 dB-es limiter már erősnek számít, általában legyen a maximumunk 4 dB.

Csöves erősítőn, vagy szimulátoron átküldve melegíthetjük a mixet (ezért is népszerű a masteringnél a csöves EQ és kompresszor), de itt is rugalmasabban dolgozhatunk, ha több sávosan alkalmazzuk. Pl. egy finom csöves színezés csak a mély hangokra megvastagítja a basszust és a lábdobot anélkül, hogy ráfolyna a közepekre, vagy a magasakra. Ugyanígy lehet csak a magasakat is színezni, ezzel enhancer-szerű hatást lehet elérni: kiemelni a részleteket, és fényt kölcsönözni a mixnek. A titok nyitja, hogy spóroljunk ezekkel az eljárásokkal, és mindig hasonlítsuk össze az eredményt az előző változattal, nehogy túlszaladjunk a szükségesnél. Egy jó mastering csak egy-két decibelt fog változtatni a mixen. Ha sokat kell nyúlkálni a hangzásba, akkor gyanús, hogy már az alap mixedben melléfogtál!

Összegzés: Mint látható, a zenekészítés nem misztikus dolog, mindössze figyelni kell a részletekre a felvétel egésze alatt, kezdve a zenei hangszerelésnél, a hangzások kiválasztásánál. Azonban a mastering a kész mixet jelentősen megváltoztathatja. A jó mastering drága, mert a hangmérnököknek sok cuccuk van, és persze sok tapasztalatuk is ezekkel. Ha úgy érzed, nincs meg a masteringhez megfelelő felszerelésed, és/vagy tudásod, bízd egy profira - különösen ha kereskedelmi anyagot készítesz. Ha másra bízod, akkor egyáltalán ne nyúlj a mixhez, hagyd teljesen rájuk a dolgot!

Ha viszont a mixed 95%-os, és nincs pénz a profikra, bátran vágj bele! Több elérhető hardveres mastering proci létezik (és számtalan szoftveres) - ezek nagyon jó segítséget adnak!


Eredeti cikk: http://www.soundonsound.com/sos/oct99/articles/producedsound.htm
Paul White: POLISHED PRODUCTION
Published in SOS October 1999

Fordította: Makrai Balázs

További hasonló (angol nyelvű) cikkeket, "workshop"-okat találhatsz a stúdiótechnikáról a következő lapon:
http://www.amgard.net/PWWrkShops.htm