Kemény tok, hangszertok (flight case) készítése házilag
A zenélésem kapcsán szükségem lett egy kockaformájú tárolódobozra, amit a szakmabeliek "flight case"-nek neveznek. Egy kicsit félrevezető talán a cím, mert ez nem hangszer számára készült, a dolog lényege azonban a méreteket és a bélést leszámítva ugyanaz.
Amiért magamnak építettem meg, az az egyediség és az ár. Pontosan ilyen méretű, és kialakítású dobozt nem találtam, egyedi építtetés pedig nem olcsó. Ráadásul kedvem támadt barkácsolni. :)
(ezen a képen még nincsenek rajta a fülek)
A doboz három célt szolgál:
- Ebben tartom és szállítom az apró cuccokat. Kábelek, tápok, pedálok, doksik, a kis keverőm, illetve mindenféle apróság, szerszám.
- A színpadon a székem mellett kéznél van, a keverőpultom állványaként szolgál, illetve laptop is kerülhet rá.
- Ülőhely, akár zongoraszék helyett is, ha muszáj
Kétféleképp lehet flight case-t építeni. Az egyiknél először egy dobozt kell készíteni a faanyagból, majd ezt kettéfűrészelni, és élvédőket szegecselni rá. Én ezt választottam. A másik esetben méretre vágott élprofilok jelentik az alapot, ezekbe kell belecsúsztatni a doboz oldalait, majd összeszegecselni őket. Utóbbi állítólag merevebb, és gyorsabban elkészül, viszont drágább a profilok miatt, és pontosabban kell vágni hozzá. Mindkét megoldásnál záróprofilokkal illeszkedik a fedél a dobozra, ezekre a sarkainál L alakú merevítőket szokás szegecselni. Kellenek még sarokelemek a sarkok védelmére, és fogantyúk, kerekek, zárak, zsanérok, stb. szükség szerint.
A szerelvényeket szaküzletből rendeltem, a faanyagot pedig anyuék megvették nekem egy lapszabászatban, méretre vágva. Rétegelt lemezeket használtam, keményfából (nem fenyőből), ez elég tartós, és erős is. Számomra érthetetlen okból az Adam Hall szerelvények 7mm ill. 9,5mm-es faanyagra vannak méretezve, ilyet viszont hagyományos lapszabászatban nem lehet kapni, csak 6-8-10mm-est. De végül ezt a problémát nem volt nehéz áthidalni.
A munka összesen úgy 12-14 óra volt, több menetben. Ez nem is sok, különösen annak a fényében, hogy mennyi időt töltöttem el a tervezgetéssel, számolgatással előtte...
1. menet:
Az első nap lefestettem feketére az összes előre vágott
nyers lapot, két rétegben. Táblafestéket akartam venni, viszonylag
olcsóbbat találtam, nem spray-t, hanem egy nagy kiszerelésű normál
festéket, selyemfényűt. Ecsettel felkentem, és hengerrel terítettem
szét, mert az ecset csíkokat hagyott volna. A fa natúr volt és
csiszolatlan, eléggé szívta a festéket, de nem kellett sajnálnom az
anyagot belőle. Máskor, ha spórolni kell, lenolajjal v. olcsóbb
alapozóval át lehet itatni előtte. A festés kb. 2x1 óra volt, közte 2
óra száradási idővel.
Utána két hónapig semmit nem haladtam, pihent a cucc. Állítólag egy hét amúgy is kell a táblafestéknek a térhálósodásra. Az eredmény viszont meggyőző volt. Tartós és mutatós fekete felületű lapokat kaptam.
2. menet:
A
második nap volt a lényegi rész, ami igazán kosszal és zajjal járt. 7,5
óra munka volt, benne legalább két óra üresjárattal (ebéd, duma, stb.).
Mindegyik lapból kellett vágni, mert a méretet átvariáltam. A vágásoknál
festésnél használt maszkolószalaggal jelöltem fel a vonalakat, ez nagyon
okos találmány! Ennek ellenére milimétereket csúsztam el itt-ott, mégsem
lett belőle gáz, hiszen az összes él és sarok takarva lett később. A
ferdeségeket azért lecsiszoltam, amennyire tudtam.
A
dobozt összeszögeltem 20-as fejnélküli szegekkel, ez jó ötlet volt.
Minden elemet három helyen, a két végénél és a közepén szegeltem össze.
Aztán jöttem rá, hogy a doboz kettévágása után a tető résznek nem lesz
elég az az egy szeg, ami ott marad, ezért ütöttem még egyet a tetejétől
kb. 8 centire. Arra is rájöttem, hogy a szögek semmiképp nem zavarnának
be később, hiszen a szegecsek ennél beljebb kerülnek. Szerintem nem is
kell fejnélküli legyen a szeg, de legyen teljesen beütve!
Utána
kettévágtam a dobozt körfűrésszel, nem lett tökéletes a vágás, de
értelemszerűen hibátlanul illeszkedett a tető az aljához. Megjelöltem
belül ceruzával, hogy hogyan való rá a tető, alul-felül is!
Mivel a faanyag 10mm-es, a záróprofilok pedig 9,5mm-es lapokhoz valók, le kellett szednem a faanyagból ott, ahova a záróprofilok kerültek. Profilmaróval (ujj formájú bordás szerszám, amit akár fúrógépbe is be lehet fogni) leszedtem fél milimétert mindkét elemen, körben, belül. A sarkoknál nyilván nem tudtam lemarni belőle (kézi reszelővel lehetett volna ezt pótolni), de úgy tűnt, erre nem is volt szükség.
A
záróprofilokat gérvágóval és kézifűrésszel 45 fokban daraboltam méretre.
Ez az ún. "hibrid záróelem" hálás dolog! Annyit jelent, hogy ugyanaz a
profil van alul és felül, csak fordítva, és tökéletesen egymásba
illeszkednek. Így sorban lehet vagdosni őket, anyagveszteség nélkül:
először elkezdem alul, majd a következő darab ennek a párja felül, majd
a mellette lévő felül, majd ennek párja alul, stb. A gérvágóval pontosan
45 fokban vágott darab utáni maradék vég mindig passzol az előző
darabhoz. Párszor hosszúra vágtam, így utólag kellett levenni belőle,
erre szalagcsiszolót használtam, de valszeg egy flex is tökéletes. A
külső sarkaiból kicsit bátrabban vettem le, mivel ezeket a merevítők
úgyis takarni fogják.
A záróprofilokat gumikalapáccsal ütöttem a helyükre, egy leesett fadarab segítségével. Jól megszorultak, így nem kellett ragasztani sem őket.
Ezután
az összes élprofilt levágtam méretre. Először csak derékszögben vágtam,
teljes hosszúságra, utána vágtam nyílhegy formára a végeiket. Utólag úgy
gondolom, meg lehet úszni a kétszeri vágást, ha elsőre a rövidebb
méretre vágsz (pontosan!), és derékszögre. Így a találkozásoknál a
profilok csak a sarkaikon érintkeznek majd egymással. Ha kicsit
hosszabb, le lehet csiszolni a sarkát, de az sem baj, ha 1-2 mm-rel
rövidebb, a sarokelemek még ezt is eltakarják.
Az
élprofilokat szigetelő szalaggal ragasztottam a helyükre, hogy ne
essenek le. Utána jött a szegecselés. A teljes hosszúságú (azaz
vízszintes) profilokat három helyen szegecseltem fel. Balról és jobbról
8-8 centire (így a sarokelembe nem kavarnak be), és középen, szemre. Egy
darab maradék fát jelöltem be, ezt használtam méretsablonnak, így
gyorsabb volt a dolog, mintha mérőszalaggal dolgoztam volna.
A
függőlegeseknél az alsó részt kettő szegeccsel, a felsőt pedig eggyel
rögzítettem - mivel a záróprofilok merevítőinek szegecsei is fogják majd
őket, ennyi is elég volt.
A záróprofilok merevítőinél már kapkodtam (mennem kellett), de nem lett nagy vész belőle (az egyik merevítő kicsit deformálódottan került fel). Itt értelemszerűen a rövidebb 10mm-es szegecseket használtam, mivel a záróprofilokat nem kell átfúrni belül. Mégis tartanak tökéletesen! Könnyű volt nem átfúrni, mivel a külső alu átfúrása után a fát úgy vitte, mint a vajat, majd amikor újra nehézzé vált, akkor kellett abbahagyni.
3. menet:
Otthon
a lakásban még aznap este felfúrtam és felcsavaroztam a kerekeket a
keréklapra. Kb. egy órát dolgoztam vele. A kerekeket egy külön
keréklapra szokták felcsavarozni, majd ezeket a lapokat csavarozzák rá a
dobozra. Így erősebb is a szerkezet, és ha a kerék egy ütődéstől,
eséstől kiszakadna, nem kell szétbarmolni az egész tokot, csak a
keréklapot kell kicserélni.
A nagy hangerő miatt nem nagyon tudtam a beütőanyákat belekalapálni a faanyagba, de utólag kiderült, hogy nem is kell: csavarral szépen be lehet húzni őket a helyükre. Viszont több csavarral kell készülni, mert a hatlapfej gyakran elnyalódik az erőkifejtéstől.
4. menet:
A
sarkokat felszegecseltem, majd a keréklapokat is felcsavartam a dobozra.
A sarkoknál kínkeservesen szenvedtem a szegecsekkel, ugyanis ide
próbáltam meg felhasználni a 4x15-ös multigrip szegecseket, amit
előzőleg a záróprofilokhoz vettem (akkor még nem tudtam, hogy nem kell
átmenő furat, és 10-es kell). A szenvedés tárgya az volt, hogy a szegecs
szára valami borzasztó lágy acél volt (vagy nem is acél, sárgás színe
volt), így folyton elgörbült a behúzáskor, és alig tudtam kioperálni a
fogóból.
5. menet:
A békazárakat felfúrtam és felszegecseltem. Féltem ettől a munkától, de nem lett végül nagy gond. Maszkolószalaggal jelöltem fel a helyeiket, a szélétől egyenlő távolságokra. Először az alsó elemet fúrtam és szegecseltem fel. A függőleges helyzetén sokat agyaltam, mert láttam, hogy a furat pont a záróprofil szélébe került volna. Végül annyival feljebb tettem, hogy teljesen a záróprofilba fúrjak, de a doboz nyitott állapotában még ne lógjon ki felül a zár. A fúrásnál nem tudtam elég erősen a helyén tartani az elemet, ezért általában odébb csúszott (vízszintesen). Ezeken a furatokon utólag tudtam javítani, egy kicsit oldalra marva a fúróval. A szegecs így is megszorult bennük.
A másik dilemmám az volt, hogy mit tegyek be a felső és alsó elem közé a fúráskor, hogy ne legyen se túl laza, se túl szoros. Egy fa fogpiszkálót próbáltam ott tartani, mérsékelt sikerrel. Két zár szorosabb lett, kettő lazább, de aztán rájöttem, hogy idővel valószínűleg a szorosak is idomulnak majd egymáshoz.
Az egyik zár felső része egy miliméterrel balrább került, ezért ezt le kellett szednem. A szegecs könnyen kifúrható, a belső vége felragad a fúrószár végére, így könnyen kijön. Ennek a furatait is próbáltam valamelyest oldalra tágítani, végül annyira sikerült, hogy be lehet csukni. Viszont ez a zár az átellenes oldalival nem passzol, így jelenleg csak egyféleképpen csukódik a tető. Ezt még később megpróbálom javítani, a kérdéses felső elemet még 1-2 miliméterrel jobbra korrigálni. Lehet, hogy a furatot beragasztom fatapasszal, vagy hasonló trükkel.
6. menet:
A fogantyúk kimérésével is agyaltam egy darabig. Aztán az alsó záróprofil aljától 4cm-mel lejjebb, vízszintesen pedig középre kimértem, szalaggal feljelöltem. Ettől mértem befelé 15mm-t mindenhol (a fogantyún itt kezdődik a süllyesztés), és oda is szalagot ragasztottam. Ennek a belső téglalapnak mind a 4 belső sarkába fúrtam 24-es lapos fafúróval, és dekopírfűrésszel körbevágtam a külső palástok érintői mentén. Nem voltam elég bátor, így kicsi lett a lyuk, reszelővel tágítani nem nagyon tudtam, így újra vágni kellett. Ez elég zajos művelet, de talán a lakásban is kibírható az a 10 perc...