Lassan kezd elveszett művészetté válni az élő dobszerkó felvétele, mióta a dobgépek és a szemplerek kezdik átvenni az uralmat a zeneiparban. Paul White elmagyarázza e tudomány alapjait, és néhány titkot is elárul arról, hogyan kaphatjuk a legjobb dobhangzást.

A mai korban, a szintetizátorok és a szemplerek világában megszűnt a hangok elkülönítésének gondja. Az akusztikus doboknál viszont egész másképp működik a dolog, tekintve a dobok mikrofonozását. A popzenében általában egy-egy közeli mikrofont tesznek minden dobtesthez, egy pár 'overhead' (fej fölötti) mikrofonnal sztereóban veszik a dobkészlet teljes hangját és a szoba akusztikáját, és általában egy külön mikrofon jut még a lábcinre.

Amikor visszajátszol egy élő dobról készült felvételt, egyből megtapasztalhatod, hogy a mikrofon az adott dob vagy tányér hangján kívül más hangokat is felvesz. Az overhead mikiknél nyilván így is kell legyen, de a közeli mikik sávján is jelentős mértékben szól a teljes dobszett hangja. Ha a felvétel élő koncerten készült, vagy a teljes zenekarral együtt lett rögzítve az anyag, akkor a többi hangszerből átfolyó hangokkal is meg kell küzdeni. Habár ez az áthallás nem feltétlenül probléma (például jót tesz a zene összhangzásának), mégis komoly gondokat okozhat a keverésnél, amikor a dobkészlet terét és hangszínét akarod belőni. Hogyan lehet tehát megfelelő irányítást nyerni az egyes dobsávok hangja felett, miközben megmarad a meggyőzően egységes dobhangzás?

Kezdőrúgás
Koncentráljunk először a lábdobra! A lábdob mikije főleg a pergőt és a tamokat fogja nemkívánatos hangként beszedni, így első lépésben egy gate lehet a segítségünk. Dobok esetében rövidre kell állítani az attack time-ot, mivel ezek perkusszív hangszerek. Ennek a beállításnak egy jótékony mellékhatása is van: amikor a nagyon rövid attack nyitáskor lecsapja a dobhang hullámformáját, ez egy plusz karaktert ad a hangnak. A gate release-ét állítsd úgy be, hogy azonnal zárjon le teljesen, amint a lábdob elhallgat. Ha túl hosszúra veszed, a hang után áthallások maradnak, ha túl rövidre, akkor a dobhang veszíti el a természetes lecsengését. Az áthallások mellett a dobtest túlzott zengését is korrigálni lehet a megfelelő release idő beállításával. Ha a gate a lábdobon kívül más hangoktól is működésbe lép, használj frekvenciaérzékeny gate-et és vágd le a gate-ba bemenő ún. "side chain" jel felső tartományait!

Ebben a pillanatban a lábdob valószínűleg nagyon természetellenesen szól, ha önmagában hallgatod (mivel a gate megöli a természetes környezeti hangzást) de egyelőre ezen ne rágd magad. Ha nem egyenletes a lábdob hangereje, akkor a gate után egy kompresszort is köss be. Ez az összeállítás egyébként segíthet karaktert is adni a lábdobnak. Ha a kompresszorban egy nem túl rövid attack time-ot állítasz be (5-10 msec), akkor az ütés induló csattanása is megmarad, s így jobban át tudja majd ütni a mixet. Hogy elérd ezt a hatást, állítsd az arányt viszonylag erősre (4:1 körül), a küszöböt pedig úgy lődd be, hogy a leghangosabb ütésekből kb. 10dB-t vegyen le. Végül a release time-ot úgy állítsd, hogy a kompresszor gain-je minden ütés előtt térjen vissza normál állapotába.

Ha a lábdob vaskosnak tűnik (ami élő felvételeknél gyakori), akkor a kompresszor után EQ-zd meg, élesítsd meg egy kicsit 5-8 kHz között. Az nem baj, ha a zaj és az áthallások is emelkednek ettől, azt majd a gate megoldja. Az sem probléma, ha valamilyen okból a kompresszor vagy akár a gate elé kell az EQ-t tenned, ettől még lehet jó a vége: Viszont akárhányszor hozzányúlsz az EQ-hoz, mindig utána kell majd állítanod a másik kettő beállításait.

Ha még ezek után sem tudod elérni a kívánt hangzást, akkor próbálkozz meg a külön erre szakosított, envelope alapú dinamikaprocesszorokkal. Ilyeneket ajánl a Transient Designer vagy a TC Electronic Triple*C. Ezek az eszközök képesek a dobhangok amplitúdó-görbéit teljesen átalakítani, s ezzel könnyedén lehet komolyabb mennyiségű attack-ot vagy sustain-t adni/elvenni.

Mielőtt továbbmennénk, hozd be az overhead mikik sávjait is, és nézd meg, hogy szólnak a lábdobbal együtt. Az overhead-ek is valamennyire beleszólnak a lábdob hangzásába, és jótékonyan eltakarják a gate szárazságát. A hangzás így már sokkal természetesebbnek kell hasson. Ha úgy érzed jónak, visszamehetsz EQ-zni egy kicsit, de légy tudatában, hogy a dob szubjektív hangzása újra más lesz, amint behozod a többi dobsávot is. Szóval itt még nem érdemes a legapróbb részletekig lemenni.

Pergő elkülönítés
A leggyakrabban használt pergőmikrofonok hajlamosak a lábdobot és a tamokat is erősen beszedni, és néha a lábcinből is több kerül a sávra a kívánatosnál. Itt is hasonló a megoldás: a gate-tel letisztázható a felesleg, egy frekvenciaérzékeny gate ki tudja szűrni a lábdob, tam, és lábcin hangokat, ha a side chain bemenő magasakról és mélyekről letekersz egy kicsit. Ha nem tudsz megszabadulni a lábcintől, az overhead-ek még mindig segíthetnek elrejteni, csak arra figyelj oda, hogy mindenhol következetesen ugyanúgy jöjjön át a cin. Az nagyon nem oké, ha az egyik lábcinhang megszólal a pergősávon, a másik meg nem...

Ha nem tudod megoldani, hogy a gate minden vendéghangot kivegyen, hozd be az overhead-eket, és hallgasd meg, mennyire feltűnő így a dolog. Ha nem jó, próbáld meg a gate Range beállítását visszavenni. Ezzel az ütések közé mindenhova bekerül egy kis áthallás, és ezzel természetesebb lehet a hangzás - persze ezzel az elkülönítést részben feláldozzuk. Még ha a gate tökéletesen működik, és a pergőhangok kivételével mindent kiszűr, akkor is kagylózd meg egy pillanatra az overhead-ekkel együtt a pergősávot! A gate ugyanis erősen kiszárítja a pergő hangját, és lehet, hogy kell rá egy kis zengés, hogy jól passzoljon a dobszerkó hangzásképébe.

Ha egy kis élességet kell vinni a pergő hangjába, akkor egy pici EQ a megoldás a 4-8kHz-es tartományban. Egy másik megoldás lehet a piacon kapható pszicho-akusztikus enhancer-ek közül választani egyet. Elég sok van belőlük, pl. a BBE, az Aphex, az SPL, és a Joemeek is gyárt ilyet. Ha pedig testet akarsz adni a pergőnek, óvatosan emelj egy kicsit a 100-150 Hz közötti tartományon. És végül egy kompresszorral ki lehet egyengetni az ütések közti különbségeket - ha vannak.

Tamok leválasztása
Mivel a tamokat a dobosok szinte csak a break-eknél használják, az idő nagy részében csak az áthallások szólnak ezeken a sávokon. Itt is a gate-re van szükség, de ha a tam mixed sztereó, akkor kétcsatornás gate-et használj, és legyen sztereó módba állítva! A lábdob áthallását frekvenciaérzékeny gate-tel tudod levenni, ha a gate-ba bemenő side-chain alját megvágod. A gate release idejének beállításával lehet a tamokat egyforma lecsengésűvé tenni. Ha a gate után is mindenképpen vendéghangok maradnak a sávon, a pergőhöz hasonlóan itt is próbálkozz a gate küszöbjével, bemenő frekvenciáival, és végső esetben a range-dzsel engedj be picit több áthallást. Ha más nem, ez segíteni fog álcázni a nemkívánatos hangokat a sávon.

A gate-en átjutó vendéghangok kiirtásának egy elegánsabb módja a mixer automation - ha van. Ezzel lehúzhatod a tamok sávjait a break-ek között. Hard diszk rekorderen még ki is törölheted ezeket a részeket, de előtte azért csinálj egy biztonsági mentést, mert később még meggondolhatod magad. Természetesen ezeket a technikákat a pergősávon is használhatod, ha csak egy-két helyen van áthallási problémád, vagy ha nagyon sok szabad stúdióidőd van...

A többi dobhoz hasonlóan itt is a kompresszorral lehet kiegyengetni a leütések hangerőkülönbségeit, illetve vastagítani a hangzást. EQ-val súlyt adhatsz, vagy a hang attack-ját erősítheted. Az EQ-zás ideális frekvenciatartománya a tamok nagyságától és hangolásától függ. Próbálkozz 80-250 Hz között, hogy az egyes tamok rezonáns frekvenciáit megtaláld, aztán lehetőleg minél kevesebbet tolj rajta, épp csak amit muszáj. Ha a felvételkor a tamokat összekeverték egy sztereó sávra, a legjobb ha a mély tamok izmosságára koncentrálsz, a felsőket pedig hagyod, ahogy vannak. És - ismét csak a pergőhöz hasonlóan - 4-8 kHz között adhatsz definíciót az attack-nak, és egy picike zengetés visszacsempészheti az élő hangzást, amit a gate elvett. Csak egy dologra figyelj oda: a tam sávjait is az overhead-ekkel együtt hallgasd, amikor állítasz a hangzáson, hogy biztosan a kívánt hatást érd el!

Lábcin és az overhead-ek
Ha van külön lábcin-mikrofon, akkor nagy eséllyel megúszható a gate, mert a lábcin általában messze túlharsogja az összes áthallást. A számok többségében a lábcin szinte végig szól, így a gate nem is nagyon tudna sok mindent kivágni. A lábcin sávról bátran le lehet húzni a mélyeket, minimalizálva ezzel a mély áthallásokat, és mellékesen így a tányérok hangja is szárazabbá tehető, és a gong-szerű felhangok is csökkenthetők. A mélyvágási frekvenciát egészen addig told fölfelé, amíg jelentősen meg nem változik a lábcin hangja. Ha pedig nem elég harapós a hang, adj neki egy kis levegőt, méghozzá high shelf-fel vagy széles sávú (alacsony Q értékű) band pass-szal, 15-16 kHz körüli középfrekin.

A sztereó overhead sáv a jó dobhangzás elérésében hatalmas nagy szerepet játszik. Ezek a mikrofonok felelősek az összes tányérért, beleadnak az összes többi dob karakterébe is, és segítenek a teljes dobkészlet hangját egységben tartani. Rock dobhangzáshoz valószínűleg először a közeli mikrofonokat érdemes belőnöd egy jó arányba, aztán az overhead-ből annyit tenni rá, hogy a cinek is megjöjjenek. Jazz vagy indie zenéknél több overhead-et szokás használni, és kevesebbet a közeli mikrofonok hangjából.

Megtörténhet, hogy amint az overhead-eket feltolod annyira, hogy a cineket is halljad, a dobszettben a mély hangzások eltompulnak. Ez előfordul azokban a helyzetekben, ahol több mikrofon veszi ugyanazt a hangot. Ez esetben az első kipróbálandó dolog az overhead mikrofonok fázisfordítása (phase reverse). Ha ez megoldja a dolgot, akkor frankó, de ha még mindig nem tiszták a mélyek az overhead feltolása után, vágd meg az overhead-ek alját egy picit.

Ha a dobokat egy jó akusztikájú szobában (vagy élő koncerten) vetted fel, nem sok mesterséges zengetés kell az overhead-ekre, ha kell egyáltalán. Ha viszont száraz stúdiószobában készült a felvétel, szimulálni kell egy ízlés szerint választott akusztikai környezetet. A plate beállításokat szokás dobokra használni, de ha feszesebb sound-ot akarsz, rövid ambience jellegű zengetőt keress.

Ha jó kis "vintage" dobhangzást szeretnél, tegyél az overhead sávokra kompresszort, hogy a crash és ride tányéroknak legyen egy kicsit "pumpálós" hangja. Viszont óvatosan bánj ezzel a kezeléssel, győződj meg arról, hogy a szám többi részében is jól működjön. Tulajdonképpen a legjobb, ha a teljes mixet hallgatod a többi hangszerrel együtt, de legalább a basszust, és a ritmushangszereket mindenképp hozd be a dobok mellé - így kell jól működnie. Ezen a ponton lehet, hogy állítanod kell a közeli mikik és az overhead-ek hangerőviszonyán, vagy finomítanod kell egy-két EQ-val is.

Mostanra már közel kell járj a jó dobhangzáshoz, hacsak nem volt a felvétel teljes katasztrófa. Van viszont még egy utolsó beállítandó dolog. A zengetés, amit a dobra tettél, a teljes mix-szel együtt gyakran kevés, sok, vagy nem a megfelelő típus. Alaposan nyisd ki a füleidet, hogy a dobszett hangja homogén legyen. Az eredménynek azt kell sugallnia, hogy a dobokat együtt vették fel, nem pedig külön-külön rétegekben - hacsak nem akarsz szándékosan ilyen kifacsart dobhangzást. Ha végül ezt is belőtted, nyugodtan hátradőlhetsz. Már csak a mix többi sávja van hátra, túl vagy a munka nehezén!

Paul White

Panorámakép
Ha sztereóban akarod megkeverni a dobodat, megfontolandó, hogy az overhead mikiket is sztereó párban használd. Felmerül viszont a kérdés: mivel élőben nagyon kevés térhatása van a dobnak (hacsak nem áll az ember egészen közel a szerkóhoz), vajon tényleg szükség van sztereó dobfelvételre? És ha igen, milyen szemszögből mutatod a hallgatónak a hangzást, a doboséból vagy a közönségéből? Bármelyiket is választod, ahhoz következetesen ragaszkodni kell. Alaposan füleld le az overhead sávokat és a többi dobsávot a hallottak szerint panorámázd be!

Láthatatlan kompresszió
A dobmixelésnél a kompressziónak sokféleképpen lehet hasznát venni: pl. a jelszint beállításától kezdve a hangszínbeli változások, vagy a pumpáló hatás hozzáadásáig. A kompresszor használatáról valószínűleg azt hallhattad legelőször, hogy ezeket insert effektként való használatra tervezték, vagyis direktben a jel útjába kell őket bekötni, nem pedig effekthurokba. Márpedig a zenész egy makacs emberfajta, így törvényszerű, hogy egyszer csak azt gondolja: nos, miért ne? És akkor rájön, hogy valójában igenis jó oka lehet send/return effekthurokba kötni egy ilyet, különösen ha plusz súlyt és testet akarsz adni a dobhangzásnak, a játék dinamikájának megölése nélkül.

Ha a kompresszort hagyományos módon használod, a dinamikatartomány felső része összepréselődik, ezzel a tartomány alsó részeinek hangereje feljebb emelhető. Ez általában azzal jár, hogy kiegyenlítődnek a dobos játékában jól kihallható apró kis különbségek. Itt konkrétan egy erős ütés, és egy baromi erős ütés közötti különbségről van szó. Ha egy kétes tudású dobosról van szó, szükség is van erre a "vasalóra", de egy jó dobos előadásának keverésénél már sokkal kevésbé kívánatos a dolog.

Ehelyett képzeld el azt a megoldást, hogy a kompresszorra a dob submixről az aux send csatornán át küldöd a jelet, és az egyik return sávon kevered vissza a mixre. Ha alacsonyra állítod a kompresszor thresholdját (mondjuk -40dB-re a dobok peak-jéhez képest), 2:1 ratiot használsz, és olyan rövid attack-release időket, hogy a soloban meghallgatott kompresszoron hallani lehessen, hogy valóban működik, akkor a visszakeveréssel megkapod a kívánt részleteket a mélytartományban. És a legszebb dolog az, hogy eközben nem befolyásoltad hallhatóan a játék dinamikáját - innen jön a technika neve: láthatatlan kompresszió.

A módszernek egy hátránya van: ez így csak az analóg tartományban működik. Ha digitálisan küldöd ki a jelet, a kompresszor kimenete fáziseltolásban érkezik vissza az eredeti hanghoz képest. Persze ez ne tartson vissza attól, hogy a kedvenc MIDI + Audio szekvenszereddel kikerüld a problémát: csak bounce-old a kompresszor kimenetét új sávra, és az editorral mozgasd az új sávot az eredeti sávval egy fázisba. Ha úgy érzed, real time-ban is tudsz polírozni a dolgokon, akkor létezik egy másik megoldás is: közvetlenül a kompresszor elé tegyél be egy ambience zengető plugint, a lehető legkisebb zengetési idővel. Ennek mellékhatásaként a dob tere egy kicsit megváltozik, de ezt minimalizálni lehet, ha a kompresszált ambience-et csak monóban küldöd vissza a mixre.

Mike Senior

Eredeti cikk: http://www.soundonsound.com/sos/feb01/articles/drummix.asp
Paul White: POLISHED PRODUCTION
Published in SOS February 2001

Fordította: Makrai Balázs

További hasonló (angol nyelvű) cikkeket, "workshop"-okat találhatsz a stúdiótechnikáról a következő lapon:
http://www.amgard.net/PWWrkShops.htm