Cakewalk kezdőknek

utolsó frissítés: 2008. 08. 02.

Mivel több ismerősöm is próbálkozik otthoni zenegyártással, megpróbáltam összeszedni a legalapvetőbb tudnivalókat, ami e program használatához mindenképpen szükséges. Eredetileg a Home Studio 2004-hez kezdtem el írni, de azóta áttértem Sonar-ra, ami ugyan másképp néz ki, de szinte teljesen ugyanígy működik.

Igyekeztem mindent alaposan leírni, de ha valami nem teljesen érthető, vagy valamit rosszul írtam volna, mindenképpen jelezz vissza, hogy javíthassam!

Köszi!

Néhány alapfogalom

Project

Ez az a fájl amiben az adott zeneszám majdnem minden adata és beállítása raktározódik (kiterjesztése .cwp).

A project fájl nem tartalmazza:
- Az Audio sávokban felvett hanganyagokat (ezek külön hangfájlokba kerülnek), de az Audio sáv összes többi információját (pl. a hangerőket) viszont igen.
- A szoftveres szintiket és effekteket, de ezek összes beállítását viszont igen.
- Az olyan beállításokat, amelyek nem csak az adott projecthez tartoznak (pl. hangkártya beállításai)

Sávok (Track-ek)

A Cakewalkban és az összes hasonló zeneszerkesztőben sávokra (angolul track) vesszük fel a zenét. Általában egy-egy sáv egy-egy hangszer játékát tartalmazza, pl. gitár, ének, a dobfelszerelés pergődobja, stb. Alapvetően meg kell különböztetni a sávok két típusát:

Audio sáv - Ez olyan, mint egy magnó, vagyis a hallható hangot veszi fel és játssza vissza. Amikor felveszel valamit egy Audio sávon, a program egy hangfájlt hoz létre a wincsiden. A felvétel hangzásán később sokmindent lehet csiszolni (ld. effektek), de maguk a lejátszott "hangjegyek" csak korlátozottan módosíthatók. Ki lehet javítani egy kis munkával pl. egy rossz helyre leütött pergődobhangot, de ugyanezt pl. egy hegedűszólam egy hangjával már nemigen lehet megtenni. Kivághatsz, másolhatsz és beilleszthetsz, akárcsak egy szövegszerkesztőben, de teljesen új hangokat nem tudsz a sávhoz hozzátenni, csak ha újra felveszed az adott részt. Kijavíthatod az ének hamisságait egy szoftverrel, de a jó minőséget nyújtó szoftverek általában komoly pénzekbe kerülnek.

MIDI sáv - Ezt úgy képzeld el, mint egy kottát. Amikor egy erre alkalmas eszközzel (pl. szinti) felveszel valamit MIDI-n keresztül, azt gyakorlatilag a gép "lekottázza". Nem a hangot figyeli, hanem a leütött billentyűket, a leütés időpontját, erejét, és hosszát. Ezeket MIDI eseményeknek nevezzük. A kotta visszajátszásához mindenképp szükség van egy olyan eszközre (szintiagyra), ami a hangjegyeket valamilyen hangzással meg tudja szólaltatni. A mai otthoni gépek hangkártyái mind tartalmaznak egy - nagyon egyszerű - szintiagyat, és értelemszerűen a billentyűs hangszerekben is van egy agy (léteznek MIDI billentyűzetek is, agy nélkül, ezeket hívják masterkeyboard-nak). A MIDI hatalmas előnye, hogy a felvett hangjegyeket utólag módosítani lehet. Javítgathatod, cserélgetheted, megduplázhatod a hangokat, "rátercelhetsz" egy szólamra, vagy kijavíthatod a ritmikai pontatlanságokat is. Hozzáírhatsz egérrel új hangokat, és törölhetsz a meglévőkből. Másik nagy előnye, hogy a saját MIDI-képes hangszereddel felveheted más hangszerek szólamát is (illetve hangszer nélkül, pusztán az egérrel is megírhatod a kottát), amit lejátszáskor természetesen már a kívánt hangszer hangján játszhatsz vissza. Hátránya a MIDI sávnak, hogy a hangszer megszólalása soha nem ér fel egy valódi élő akusztikus hangszer hangjához, a legjobb esetben is csak megközelíti azt. Dobokat és idiofon hangszereket viszonylag szépen meg lehet szólaltatni MIDI agyakon. Gitárt (főleg torzítva), húros-, és intonáló hangszereket már sokkal kevésbé. A zongora hangzás kivétel, ennek fejlesztésével különösen sokat foglalkoznak a szintetizátorok tervezői, így igen szép zongorahangszínek léteznek ma már. Itt is érvényes természetesen az alapszabály: jó hangzáshoz drága eszközök kellenek. Lehetőség van a MIDI sávok Audio sávokká való átalakítására is, így kombinálni lehet a két típus előnyeit.

A Cakewalkban igen rugalmasan lehet használni együtt mindkét típust, a sávok számának pedig csak a gép teljesítménye szab határt.

A program az Audio sávokat lejátszáskor alapbeállítások szerint egyből a hangkártyára küldi. A kezelhetőség kedvéért viszont lehetőség van virtuálisan Master, Submix és AUX csatornákat is létrehozni, ahogy ezek egy hagyományos keverőpulton is megtalálhatók. A pultokkal ellentétben viszont itt ezeket korlátlan számban és korlátlan szabadsággal lehet kezelni, ez - főleg nagyobb munkák esetén - nélkülözhetetlen!

Szoft szintik

Amint a sávoknál szó volt róla, a MIDI sávokhoz "hangszer-agyakra" van szükség. Ilyen agy létezik többek között a hangkártyákban, a billentyűs hangszerekben, illetve külön "dobozban" is. A szoftveres szintik viszonylag jó minőségük és olcsóságuk miatt jó szolgálatot tehetnek a MIDIvel dolgozó zenészeknek. Hátrányuk, hogy a megszólalásuk minőségét a hangkártya minősége is befolyásolja, és emellett jelentősen zabálják a PC prociteljesítményét, memóriáját. És végül a legnagyobb hátrányuk: az élő zenéléshez nehézkes és rizikós is a számítógépet is magaddal vinni (a "számítógép" és a "lefagyás" szavak ma már elválaszthatatlanok... :-D). A használatukról itt olvashatsz bővebben.

Pár szó az effektekről

Ahogy a hangszer-agyaknál, itt is vannak szoftveres és hardveres (dobozba gyártott) effektek is, hasonló előnyökkel és hátrányokkal. Általánosságban igaz: amit egy hardveres eszköz tud, azt elég jó megközelítéssel a szoftveres is tudja, általában sokkal olcsóbban. Viszont a szoft-effektek a helyhez kötöttség hátrányával indulnak, ráadásul egyes hardver effekteket (pl. a csöves torzítókat) különösen gyengén tudnak csak utánozni.

Reverb és Delay - E két effekt tulajdonképpen egyetlen természeti jelenség, a visszhang két eleme. A visszhang nem más, mint a hang visszaverődése egy felületről. A Delay (általában ezt nevezzük visszhang effektnek) effekt pontosan ezt csinálja: a hangot újra megszólaltatja némi késéssel. Elsősorban zárt térben figyelhető meg, hogy a visszavert hang is tovább verődik, szóródik minden felületen. Ezen szórt hangok összességét utánozza a Reverb (zengetés) effekt. E két effekt segítségével helyezhetjük a hangszereket egy meghatározott térbe, de sok más hatást is elérhetünk velük. Fontos, hogy a felvett hang önmaga is tartalmaz némi teret (hacsak nem egy csúcsminőségű süketszobában vesszük azt fel), így ezzel számolni kell a további effektezés során.

Chorus/Flanger/Phaser - Ezek különböző módon változtatják meg a hangzást, igen egyedi hangokat lehet kicsikarni velük bármilyen hangszerből. Például a Chorus effekttel - ahogy a neve is mutatja - az énekszólamnak adhatunk kórusszerű hangzást. Basszushangszerekre is szokták használni ezeket.

Overdrive és Distortion - Elsősorban gitárokra használjuk, a túlvezérlés (Overdrive) jelenségével teltebb, erősebb megszólalást, és a felhangok megerősödését érhetjük el. Nem is folytatom, az effekt hatását valószínűleg mindenki ismeri...

Compressor és Limiter - Dinamika processzoroknak is nevezik őket, mert - kissé pongyolán fogalmazva - a hangerővel manipulálnak. Segítségükkel ki lehet egyenlíteni pl. egy éneksáv hangerőingadozását, vagy a dinamikakülönbséget az ujjal pengetett és a Slap basszusjáték között. Le lehet csillapítani a hangerőcsúcsokat, így túlvezérlés nélkül hangosíthatunk a sávokon. Torzított gitároknak ezzel az effekttel szoktak hosszú lecsengést adni.

Equalizer (EQ) - A stúdiótechnikában az egyik legfontosabb eszköz. A hangok frekvenciáiban turkálhatunk vele. Például mélyíthetjük, vastagíthatjuk a lábdob hangját. Csilingelő felhangokat, "fényt" varázsolhatunk egy hangszer hangjába. Összefésülhetünk vele olyan sávokat, melyek együtt zavarosan szólnak. Az EQ külön tudomány, ezért itt nem írnék róla többet. Illetve még két dolgot:
- Rossz felvételből az EQ sem tud igazán jót csinálni. Vagyis nagyon sok múlik a hangszer és a többi technikai eszköz minőségén.
- Profi stúdiósok állítják: a szoftveres EQ-k nem érnek fel a hardveresekkel. A legjobb hardveresek ára viszont a csillagos eget veri.

Gerjedés

Az akusztikus hangszereket leszámítva a hangszerek megszólaltatásához szükség van valamilyen eszközre, amelyek (a 230V erejét segítségül véve) a hangot felerősítik. Ilyen erősítőt tartalmaz pl. a gitárkombó, az effektek, de a keverőpult, az aktív gitár-pickup, és természetesen a számítógép hangkártyája is. Könnyen el lehet képzelni, hogy ha egy ilyen erősítő bemenetére rákötöd ugyanennek az erősítőnek a kimenetét (visszacsatolás, angolul feedback), az a hangot erősebben fogja visszaadni, majd még erősebben, és végül a hang olyan hangos lesz, amennyit csak az erősítő kimenete képes kiadni. Ez a folyamat igen gyorsan végbemegy, az eredményt pedig szerintem minden zenészfül megtapasztalta, megsínylette már. Jó esetben "csak" a füled bánja egy rövid időre, de rosszabb esetben az erősítő, illetve az arra kötött hangszóró is megsérülhet.

Sok esetben a gerjedést zenei célokra is felhasználják. Pl. ha a gitárt az erősítő elé fordítod, a hangszedő felszedi az erősített hangot, így lesz gerjedés a következmény. A Delay effektet is általában - kis mértékben - visszacsatoljuk, így érhetjük el az ismétlődő visszhangot- A stúdiótechnikában viszont a gerjedés kerülendő dolog. Más szóval: mindig gondold át előbb, amikor valamit valamire rákötsz, vagy felhangosítasz. És az is fontos, hogy ha a baj mégis megtörtént, mindig tudd, hova kell nyúlni, hogy minél gyorsabban megszüntesd a gerjedést.

Jelszintek

Sokszor okoz gondot, hogy hiába van maximumon a hangerő, mégsem elég hangos a hang, amit fel akarsz venni. Nagyon leegyszerűsítve íme a fő típusok, növekvő sorrendben:

Mikrofon jelszint - Az egyszerűbb mikrofonok, és a gitár pickup-ja, vagyis a gitár normál kimenete (amit a gitárerősítőbe kötsz) is ilyen jelet adnak le. Ha egy ilyet rákötsz egy Line In-re, sajnos nagyon halk, torz, és zajos lesz a hang, hiába tekered fel az összes potit. Megpróbálhatod a hangkártya mikrofonbemenetét használni, az talán elég hangos lesz, de jó minőségre ne számíts, a hangkártyák nem erre vannak hitelesítve. A legjobb, ha a mikrofon jellegű eszközök hangfelvételénél mindig használsz egy előerősítőt. Ilyet gitárok esetében az effektpedálokban, multieffektekben, gitárerősítőkben, a mikrofonokhoz pedig elsősorban a keverőpultokban lehet találni.
Vannak olyan mikrofonok és pickupok is, amelyek ennél erősebb jelet adnak, ezeket aktívnak nevezik . Onnan lehet felismerni az aktív elektronikát, hogy valamilyen energiaforrás (elem) kell a működésükhöz. Ezekkel meg lehet próbálni a Line In-be csatlakozni, bár nekem erről is voltak már negatív tapasztalataim.

Vonal (Line, Aux) jelszint - Ezt nevezhetjük valamiféle "általános szabvány közép" jelszintnek, mert a legtöbb, hangot kezelő eszköz ilyen jelszinten adja és fogadja egymás között a hangot. A Cakewalk esetében is ez a legideálisabb bemeneti jelszint. Ilyen szintű jelet adnak ki a LINE OUT vagy AUX nevű kimenetükön a szintetizátorok, a CD-lejátszók, a digitális eszközök analóg kimenetei, és a multieffektek is. Ha ilyen jelszintet kiadó eszközöd van, bátran rádughatod a hangkártyád Line In bemenetére.

Hangszóró jelszint - Ilyet lehetőleg csak hangszórókba vagy adott esetben fejhallgatókba vezess, mert ezek tönkretehetik azt az eszközt, ami ennél gyengébb jelet vár, illetve akár azt az erősítőt is, amely ezt a jelet kiadja! Ebben a "kategóriában" hatalmasak az eltérések, gondold el például, hogy mennyivel kisebb az az erő, ami egy fejhallgató hangszóróját megmozgatja, mint amelyik egy sportcsarnokban a több ezer wattos hangfalakat rángatja... Ha végképp nincs más megoldás, kivételes esetben fejhallgató kimenetet vonal jelszint helyett is használhatsz (pl. walkman-nél), ha a hangerőt alaposan letekered (felére-harmadára). De ez alapvetően nem egészséges (az impedanciák miatt, de ebbe már ne menjünk bele).

MIDI csatlakozók

Tuchel (vagy DIN) típusú csatlakozók, úgy néznek ki, mint a régi számítógép-billentyűzetek csatlakozói (kb. centis átmérőjű henger, benne félkörívben tüskékkel). Ez utóbbiból származik hatalmas felfedezésem: a billentyűzet hosszabbító kábelt kiválóan lehet alkalmazni a MIDI kábel hosszabbítására is. Szükség is van rá, mivel általában baromi rövidek... A számítógép és egy MIDI eszköz közé (a legegyszerűbben és legolcsóbban) egy PC-MIDI átalakító-kábellel tudsz csatlakozni (ára kb. 3e Ft volt 2005-ben). A kábel gép felőli végét a hangkártyád Joystick csatlakozójára kell rádugni (de újabban már az USB-s is létezik). A másik végeit pedig értelemszerűen a hangszer MIDI In és MIDI Out csatlakozójába. Apropó, a következő csatlakozók vannak egy MIDI eszközön:

MIDI IN - A beérkező MIDI jelek csatlakozója.
MIDI OUT - az eszközben keletkezett MIDI jelek kimenő csatlakozója.
MIDI THRU - Ez is egy kimenő csatlakozó, ezen a MIDI IN-en keresztül beérkező jel megy tovább, változás (és késleltetés) nélkül. Ha például egy szintin egy dobsáv szól, ami a MIDI IN-en keresztül érkezik, és te erre a szintin rájátszol, a MIDI OUT-on csak a te játékod megy ki (illetve beállítástól függően esetleg a dob is), a MIDI THRU-n viszont csak a dob.

GENERAL MIDI (GM) szabvány

Egy szintiagyban szabványos MIDI jelekkel 128 db hangszínt lehet kiválasztani (0-127). Ennél sok agy természetesen jóval többet tud, ezért a hangszíneket bank-okba osztják. A GM szabvány (több más dolog mellett) meghatározza az első bank 128 hangszínét. Az ezzel kompatibilis szintiagyakon (a hangkártyák MIDI szintiagya mind ilyen) ugyanazokat a hangszereket lehet megtalálni ugyanazokon a számokon. Például az összes GM agyban a 0 az akusztikus nagyzongora, a 73-as a fuvola, stb... Ezzel elérhető, hogy a MIDIben feljátszol (vagy megírsz) egy számot, és a MID fájlt átviszed a haverod gépére, elvileg az ő GM kompatibilis kártyáján is (hozzávetőlegesen) ugyanaz fog megszólalni. Tapasztalatom szerint a hangerők utánállításával ténylegesen használható is lesz az anyag (persze roppant sok múlik a kártya hangszínein is).

A GM szabvány ugyanígy megköti a dobcsatornán a dobhangszínek pozícióját is. Például a nagy C hang (angolszász rendszerben a C3) a lábdob helye, a kis Gisz-en (G4) pedig a kolomp van, stb.

Használat előtt

1. A hangkártya beállítása
Ha a hangkártyád nem ASIO-s, akkor az Options/Audio Options-ban, a General fülön futtasd le a Wave profilert. Elméletileg a telepítés után ez lefutott egyszer, de ha mégsem, akkor most futtasd le. Ez megvizsgálja a hangkártyá(i)dat (közben lehet, hogy kis zajt is hallasz majd), és beállítja magának a megfelelő paramétereket.

Ha a hangkártyád tudja az ASIO-t (pl. a Sound Blaster Audigy2 igen), akkor feltétlenül ezt a drivert használd, mert így érheted el a legkisebb látenciát (latency). Ez tulajdonképpen az az idő, ami a kártyádba beérkező hangok/MIDI jelek, és a kiadott hangok/MIDI jelek között telik el. Valamennyi mindenképpen lesz, de szemben a régi típusú driverekkel (MME, WDM) az ASIO kis (10-20 msec) látenciával is működik (SB Audigy2 az 5-öt is bírja). A látenciát a Options/Audio Options-ban, a General fülön alul lehet beállítani.

2. MIDI konfigurálás
Az Options/MIDI devices-ben állítsd be azokat a be-, és kimeneteket, melyeket a kártyád használ. Bal oldalon a bemeneteknél a kártyád MIDI bemenetét válaszd ki (azt a sort, amelyik a kártya nevét viseli). Ha nem akarsz MIDI-ben rögzíteni, akkor erre nincs szükség. A jobb oldalon viszont mindenképpen válaszd ki a MIDI kimenetet, mert enélkül nem fognak szólni a MIDI sávok. Itt is a kártyád nevét keresd, és jelölj ki minden sort, melyben benne van.

3. Input monitoring
Az Options/Audio Options-ban be lehet kapcsolni az Input Monitoring-ot, az azonos nevű fülön.(A Sonar-ban a Monitoring már sávonként külön ki-, és bekapcsolható). Ennek segítségével a kártyádba beérkező hangokat/MIDI jeleket egyből meg is tudja szólaltatni a kártya. Ez pl. arra jó, hogy felvétel közben egyből halljad, amit MIDI-n keresztül játszol. Ha pl. gitárt játszol fel, és a Windows-os hangerőszabályzódban a Line In nincs elnémítva, akkor amúgy is hallod magad, méghozzá minden késlekedés nélkül. Viszont ha a Cakewalk-on belül teszel szoftveres effektet a gitárra, akkor azt csak úgy hallhatod játék közben, ha lenémítod a Line In-t, és az Input Monitoring-ot bekapcsolod. Természetesen így látencia is jelentkezik, hiszen a jelet a hangkártya és a gép processzora feldolgozza, és ehhez idő kell.
Három dolgot fontos megjegyezni az Input Monitoring-ról:
- Ez is kajolja a proci teljesítményét
- Ha bekapcsolod, óvatosan kell vele bánni, mert egyetlen egér-klikkel is nagyon könnyen gerjedést okozhatsz.
- A látencia ezen a ponton a legkritikusabb szempont, hiszen ha késik a hang, késik a feljátszás is, sőt az egyébként pontos zenész is bizonytalanná, így pontatlanná válik.

4. Hangfájlok helye
Az Options/Global alatt, a folders fülön állítsd be azt a könyvtárat, amelybe majd a projekteket mented. Ugyanitt, de az Audio Data fülön pedig azt a könyvtárat add meg, ahova az Audio sávok hangfájljai kerülnek majd. Célszerű a projektek alatt nyitni egy könyvtárat erre a célra, a Sonar-ban külön beállítással ez automatikusan meg is tehető (Use Per-Project Audio Folders). Amikor új projekteket nyitsz majd, azok az itt megadott helyre fognak menteni. Ha sok audio felvételt csinálsz majd, gondoskondj elég helyről. Jó összehasonlítási mérce a zenei CD: ez ugyebár 80 percnyi sztereó hangot tartalmaz, ami 700 megabájtot foglal el. Egy 20 db CD-minőségű monó audió sávot tartalmazó projekt 8 percet tud felvenni ugyanekkora tárhelyre.

A legfontosabb vezérlő funkciók

Erős a gyanúm, hogy a lejátszás, előre/hátra tekerés, és a felvétel gombokat megtaláltad már... :-) Ezek mellett jobbra van két fontos gomb, az egyik a "Run/Stop the audio engine". Ezzel tudod egy mozdulattal ki-be kapcsolni az összes szoft szintit és szoft effektet, illletve az input monitoring is ezen fut át. A másik fontos gomb a sárga felkiáltójeles Reset, ezt akkor nyomd meg, ha valami szörnyűség a lejátszás leállítása után sem akar elhallgatni.

A projekt ablakának bal felén látod a sávok információit, beállításait, a vezérlő felületét. Jobb oldalra kerülnek majd a sávokban lévő adatok. Nézzünk most az utóbbiról pár dolgot:

- Felül van egy számozott skála, ezek az ütemek sorszámai, értelemszerűen balról jobbra haladunk az időben és az ütemekben. Ahol a skálára rákattintasz, oda ugrik a kurzor, onnan indíthatod majd a lejátszást.
- A jobb alsó sarokban nagyító ikonokat látsz, ezekkel lehet közelíteni és távolítani a sávok adatait. Javaslom, hogy csak vízszintesen nagyítgass, a függőleges méretet inkább a bal oldali vezérlő felületen célszerű szabályozni.
- Amikor majd felveszel valamit (vagy MIDI hangjegyeket írsz be), az itt egy Clip (egy színes csík) formájában fog megjelenni. Egy ilyen Clip tartalmaz az Audio sávon egy felvételt, a MIDI-n pedig a hangjegyek (pontosabban a MIDI események) egy csoportját. A Clip-eken látni lehet, hogy Audio vagy MIDI sávról van szó: az Audio Clip-ek a hangfájlokhoz hasonlóan jelennek meg (talán láttál már ilyet), a MIDI Clip-ekben pedig a MIDI események látszanak - kicsiben.

A sávok vezérlő felülete

Szoft szinti agy (modul) használata

A PC-s világban kétféle elterjedt szoftszinti formátum van használatban, a DXi (DirectX instrument), és a VSTi (VST instrument). A Cakewalk alapból csak az előbbit ismeri, de egy kis programocskával rá lehet venni, hogy a VST-kkel is megbirkózzon. Én a Cakewalk VST Adapter 4.3-at használom e célra, de a Sonar-hoz ez amúgy is jár, feltelepül vele együtt. A Sonar 5 pedig állítólag már alapból is felismeri a VST-ket, Adapter nélkül is.

A View menü Synth Rack pontja alatt láthatod a betöltött szintiagyak listáját. A négy ikon közül az elsővel tudsz új szintit betenni. A felbukkanó ablakban csak a "First Synth Output (Audio)" legyen kipipálva, és ha az "Ask this every time" mellől is kiveszed a pipát, akkor többet nem is jön elő ez az ablak. Ezek után a modul betöltődik, és bekerül a Synth Rack listájába, innentől kezdve alapjáraton is szívja a PC teljesítményét. Az ablak harmadik ikonnal (vagy egy dupla-klikkel a nevén) hozhatod elő az agy vezérlő felületét. És még egy fontos funkció: az agy sorszáma mellett van egy kapcsolószerű ikon. Ezzel ki tudod kapcsolni az adott agyat, s az nem fogyasztja tovább a gép teljesítményét, viszont nem törli a memóriából, így bármikor pillanatok alatt visszakapcsolható. Ha mégsem kell az agy, az ablak második ikonjával (piros X) tudod kidobni a projektből.

Amikor betetted az új modult, egy hozzá tartozó audio sáv is nyílt automatikusan. Ezen a sávon fog tulajdonképpen szólni a hang, erre a sávra lehet majd további effekteket is tenni - ez a szoft szintik egyik nagy előnye a hangkártya beépített szintiagyával szemben.

És most már csak egy dolgod van: állítsd át a kimenetet azo(ko)n a MIDI sávo(ko)n, amelyeket ezen az agyon akarsz megszólaltatni.

Szoft effektek használata

A szoftveres szintikhez hasonlóan a VST formátumú effektek használatához is szükség van a segédprogramra (ugyanarra). Effektet betölteni egyszerűen az adott sáv FX mezőjén való jobb egérklikkel tudsz. Betöltés után megjelenik a mezőben a VST neve, ez előtt pedig egy kis zöld négyzet, erre kattintva átmenetileg lekapcsolható az effekt. Ha pedig magára a névre dupla-klikkelsz, akkor előugrik az effekt vezérlőfelülete.

MIDI sávokra nem tudsz közvetlenül szoftveres effektet tenni. Ehhez valamilyen módon át kell játszani a MIDI sávot audio sávra (ám ezután értelemszerűen nem tudod többé MIDIként szerkeszteni), vagy egy szoft szintiagyat kell meghajtani a MIDI sávval.

Az Audio sávon a Trim potival az effekt előtt tudsz hangerőt állítani, a Volume potival pedig az effekt után! Ez különösen a dinamika-processzoroknál fontos.

AUX effekt sávok

Az Audio sávoknál komoly probléma, hogy a sok effekt hamar felzabálja a PC teljesítményét. Felmerül a kérdés: ha több sávon is ugyanazt az effektet használom - még ha más mértékben is -, nem lehetne egyetlen közös effektet használni? Hát dehogynem!

Ehhez először is meg kell ismerni egy új felületet, a Konzolt (a View menüben van: Console). a Konzol nagyon hasonlít a keverőpultokhoz, és nem véletlenül. A bal oldali részén a sávok vezérlő információit látod, függőlegesen összezsúfolva. Jobb oldalon nagybetűkkel jelölve láthatók a master sávok - erre megy ki az összes audio sáv. Ezekből az A-t használjuk alapértelmezésben, és ezen nem kell általában állítani semmit. Viszont a bal és a jobb sávok között vannak az AUX dobozok (alapból általában be van állítva 4 db). Ezekkel kell egyetlen dolgot művelni itt: jobb-klikkelj az egyik ilyen sáv (pl. Aux1) effektjeinek helyén (a neve alatti üres fekete dobozon, illetve a Sonar-ban ezt a dobozt a sáv felső részén keresd), és ide tedd be azt az effektet, amit több sávon akarsz használni. Ezek után ugyanúgy dupla-klikkel tudod megnyitni és beállítani az effektet, mint ahogy bármelyik rendes sávnál.

A következő lépés: rá kell kötni erre az Aux1-re azokat az Audio csatornákat, amelyeket ezzel az effekttel szeretnénk megajándékozni (ez az effekt tipikusan reverb/delay szokott lenni, énekekre, vokálokra, szinte mindenre kell). A sávok vezérlő felületén, az Aux1 sorban lehet ezt beállítani. Balról jobra:

- Kis négyzet: ha bal klikkelsz rá, rákötöd a sávot az AUX-ra (bezöldül)
- A1: Az AUX sorszáma (ki hitte volna...)
- Snd: milyen mértékben kerüljön a sávra az effekt (alapból 0dB, vagyis a sáv kimenetével azonos mértékben kerül rá, ennél lehet nagyobb is, kisebb is)
- Pan: ezzel lehet pl. egy bal oldalra kitett sávot jobb oldalon zengetni
- Post/Pre: a hang az AUX effektbe a Fader Volume szabályzás után (Post) vagy előtt (Pre) menjen be. Ha ennek a jelentőségét nem tejlesen érted, nyugodtan maradj az alapbeállításnál (Post).

MIDI csatornák

A szintiagyaknak általában 16 külön kezelhető MIDI csatornája van (16 part multitimbral), mindegyiken más beállításokkal, hangszínekkel. Ez annyit jelent, hogy egy agy egyidőben 16 különböző hangszert tud megszólaltatni. Egy csatornán (hangszeren) belül általában nincs megkötve az egyszerre megszólaló hangok száma, a korlátot inkább az agyon megszólaltathaó összes hang száma szokta jelenteni. Ezt nevezik polifóniának, egy átlagos agynál 28 vagy 32 hang. Fontos: szabványosan a 10-es csatornán szokott lenni a dobkészlet! Egyszerűen csak állítsd a MIDI sáv csatornáját a 10-esre, és máris dobsáv lesz belőle. Ilyenkor ne tévesszen meg a hangszerválasztásnál a hangszerek listája, ettől még dob fog szólni. A legjobb, ha ilyenkor a hangszerválasztáshoz nem is nyúlsz (bár elvileg dobkészletből is több lehet, de ezt nem minden agy ismeri).

Főbb MIDI effekt lehetőségek

Kvantálás (Quantize) - Az ember pontatlanul játszik - hál' Istennek! Attól lesz a zene életszerű, hogy nem minden hang kerül időben pontosan a helyére. Előfordul mégis (pl. a ritmusszekcióban), hogy szeretnéd pontosítani a hangokat. Erre való a kvantálás. Szerencsére ennek mértéke is beállítható, százalékosan.

Transzponálás (Transpose) - A név magáért beszél, ezzel tudod megváltoztatni a kijelölt rész(ek) hangnemét.

Leütési erők állítása (Velocity scale) - A kijelölt hangok leütésén változtathatsz. Én két esetben használom ezt: ha az összes hangon arányosan akarok változtatni, illetve ha dobsávban pl. a lábcinen akarok halkítani. Ilyenkor kijelölöm az összes lábcinhangot, és ezzel változtatok rajtuk.

Felvétel

Audio sáv felvétele

Ez a macerásabb a felvétel szempontjából, mivel sokmindenre kell figyelni.

1. Mindenek előtt ellenőrizd le, hogy a Windowsban a felvételre kiválasztott bemenet megfelelő-e. Használd lehetőleg a Line In-t (ld. jelszintek).
- Ha a hangkártyádnak saját hangerőszabályzója (mixere) van, akkor hozd azt elő (remélem tudod hol kell...) . A megjelenő ablakban ilyeneket keress: Rec, Record, Rec Source.
- Ha a Windows saját hangerőszabályzóját használod (kis sárga hangszóró ikon a jobb alsó sarokban), akkor a Beállítások/Tulajdonságok alatt kapcsolj át a Felvételre. Így a felvételi potikat fogod látni, és a potik alatt a kijelölés pipával tudsz köztük választani. Ne felejtsd el majd később visszakapcsolni Lejátszásra, mert az asszony hülyét kap majd, ha leül a gép elé... :-)

2. Szintén ugyanebben a hangerőszabályzóban állítsd be a bemeneti jelszintet: játssz valami erőset, hangosat (pl. a leghangosabb részét annak a számnak, amit felvenni készülsz), és úgy állítsd a bemenet potiját, hogy a lehető leghangosabb legyen, de ne torzítson. A torzítást piros színnel szokták jelölni a poti melletti mérőcsíkon. Ha nincs ilyen csíkod, akkor fülre próbáld meg beállítani torzításmentesre.

3. Ha frankón alacsony a hangkártyád látenciája, és a procid is jól bírja, használd az Input Monitoring-ot. Ilyenkor a Windowsban mindenképpen kapcsold le a hangerőszabályzón a vonalbemenetet, hogy az közvetlenül ne szóljon. Ne a felvétel potiját húzd le, hanem ahol a hangkártya master hangereje is van, ott keresd a Line In elnémítás gombját. (Windows-os hangerőszabályzó esetén kapcsolj vissza a Beállítások/Tulajdonságok menüpontban a Lejátszásra, és állítsd át a pipát a Line In poti alatt). Ne felejtsd el, a hangkártyádnak külön vannak bemeneti, és kimeneti hangerőszabályzói is!

4. Menj vissza a Cakewalkba, és a felvételhez használni kívánt sávon jelöld be pirosra az R-et. Ha bekapcsoltad az Input Monitoring-ot, akkor ezek után máris hallanod kell a hangszered hangját, próbáld ki! (Ha nem kapcsoltad le a Line In hangját az előző pontban, akkor mindenképp hallod magad, R-el és R nélkül is.). Azt ne feledd, hogy ha a sávodra szoftveres effektet teszel, az a felvett hangfájlba önmagától még nem kerül bele!

5. Állítsd a felvételi sávon a Fader és a Trim hangerőket 0-ra, és vegyél fel valamit! Ha jól van beállítva a cucc, akkor a kivezérlés csíkja a zöldben mozog, a pirosba csak időnként megy fel, és a jobb szélső piros négyzet sosem gyullad ki.

Ha jó a kártyád látenciája, akkor a felvett anyag visszajátszáskor nem lesz hallhatóan elcsúszva a többi sávhoz képest. Ha mégis ezt tapasztalod, akkor a következőket teheted:
- Vegyél egy jó hangkártyát! :-) Egy SB Audigy2 bruttó 15 ezer Ft-ba kerül (2005. szeptemberi adat).
- Kapcsold át az Options/Audio-ban a mintavételi frekvenciát (44100, ill. 48000 Hz is jól használható), és vedd újra a sávot. Előfordult már, hogy egy SB live kártyánál ez megoldotta a problémát. Egyébként a SB kártyák inkább a 48kHz-et szeretik.
- Próbáld meg az Options/Audio-ban valahogy beállítani, hogy az elcsúszást a gép automatikusan korrigálja (Timing Offset), és vedd újra a sávot. Megmondom őszintén, nekem ez sajnos nem jött be....
- Végső soron megpróbálhatod kézzel helyreállítani a felvett sávon az elcsúszást. Ha csak egy-két Audio sávod van, és főleg a MIDIre koncentrálsz, ez megoldás lehet.

MIDI sáv felvétele

Az Audio-hoz képest jóval egyszerűbb, csak jelöld be a sávot felvételre (R), és - ha jó helyre dugtál minden kábelt, és a sávon a kimenetet is beállítottad - máris szólnia kell a hangszerednek. Indítsd el a felvételt, és a kiválasztott sávon, a beállított bemenetek alapján az összes érkező MIDI jelet rögzíti a program.

MIDI sáv elcsúszások esetén hasonló megoldásokat tudok javasolni, mint az Audionál, vagyis:
- Beruházás egy frankó hangkártyába
- Menüben kotorászni az időzítés beállítása ügyében
- Kézi utánaállítás

Szerkesztés

A tempó beállítása

Vegyük először az egyszerűbb esetet alapul, amikor a szám végig egy tempón van. Ilyenkor azzal a számmal állíthatod be ezt a tempót, ami alapesetben a lejátszás elindító gombtól jobbra található, és alapból 100.00-t mutat. Mielőtt ezt megváltoztatod, ugorj a szám elejére, különben a program esetleg csak az adott ponttól fog átváltani az új tempóra!

A bonyolultabb esetet is nézzük meg, vagyis ha tempóváltás van a számban! A tempóváltások a MIDI hangjegyekhez hasonló módon vannak a project-ben eltárolva, vagyis minden váltásnak van egy tempó értéke, és egy idő-pozíciója. A View/Tempo menüponttal hívd elő a tempó-ablakot!.Itt jobb oldalon látod a projectben található összes tempóváltást, a bal oldal pedig az idő függvényében mutatja a tempó alakulását (a MIDI szerkesztőhöz hasonlóan). A kék csík mutatja a tempó alakulását az idő függvényében. A legegyszerűbben a jobb felső sarokban lévő sárga csillaggal tehetsz a zenébe új tempóváltást, a meglévő(ke)t pedig úgy módosíthatod, ha a listában dupla klikkelsz rá(juk).

Velem már többször megesett, hogy a szám tempóját módosítani akartam, de elindítás után néhány ütemmel visszaált a régi tempó. Végül rájöttem a hiba okára: a szám 4. ütemében rögzítettem a tempó értékét, ezért hiába változtattam meg az első ütem tempóját, a 4. után megmaradt a régi. Végül előhoztam a tempó ablakot, és kitöröltem az összes tempóváltást. Innentől jó lett.

Ütemmutató és hangnem beállítása

Ez a tempóváltáshoz igen hasonló dolog. AView menüben a Meter/Key pontban előhozhatod az ütemmutatók listáját (ez ugyanúgy működik, mint a tempólista). A sárga csillaggal vehetsz fel új ütemváltást, az X-szel törölheted, a 3. ikonnal pedig módosíthatod a meglévőket. A módosítóablakban megadhatod az ütemszámot, alatta az ütemmutató két számjegyét, és legalul kiválaszthatod a hangnemet. A hangnemek listájában középen van a C, fölötte a bés hangnemek (flat=bé), alatta pedig a keresztesek (sharp=kereszt).

Megjegyzendő, hogy a hangnemek az angolszász hangrendszer szerint értendők. Pl. a Fisz náluk F-sharp, az Esz pedig E-flat. Ezen kívül a H hang náluk B, valamint a mi B hangunk ott B-flat. Érthető, ugye? :-)

Metronóm használata

A metronóm beállításai az Options/Project ablakban, a Metronome fülön találhatók. Amit itt érdemes állítgatni:
- a Playback ill. a Recording mellé akkor tegyél pipát, ha a lejátszás ill. a felvétel közben akarod hallani a metronómot.
- A Count In mellett állíthatod be, hogy a start megyomása után, de az elindulás előtt mennyit számoljon be a gép (alatta a mértékegység, measures=ütemek, beats=negyedek).

Audio sávok szerkesztési lehetőségei

később...

MIDI sávok szerkeszési lehetőségei

később...

Egyéb hasznos dolgok

A MIDI sávok átalakítása audió sávvá:

Mindenek előtt szükség van egy szoft szintiagyra, mivel a hangkártya saját szintije nem nagyon képes "hangfájlba dolgozni", csak kiadni tudja a hangot a kimenetén. Legalábbis nekem ezidáig még nem sikerült a dolog, igaz, nem is nagyon használom a kártya saját agyát. Tehát a teendők:

1. Be kell tölteni egy szoft-szintit: Insert menü, DXi Synth, Cakewalk TTS-1. Bekerül az új audio track, és elődobja a szinti keverőablakát, amit nyugodtan be lehet csukni.
2. Át kell irányítani az összes midi track kimenetét erre a szintire. Ezt több módon is meg lehet tenni:
- A normál (project) nézetben, a midi sáv(ok)on az O betűs sort (output) kell átkapcsolni a hangkártyádról (1-SB Audigy 2 stb...) erre a TTS-re.
- A keverőpult (console) nézetben, a midi sáv(ok)on ugyanezt alulról a második sorban találod (ha be van nyomva a pult bal alsó sarkában az O betű, vagyis hogy jelenítse meg a kimeneteket).
Ezután már a midi sávok a TTS-en szólnak, és nem a hangkártyád beépített szintiprocesszorán.
3. Ha ezután audio effektet akarsz rátenni erre a TTS sávra, gondolj arra, hogy az effekt rákerül az ÖSSZES midi track-re, amelyet a TTS-re irányítottál! Ha ezt el akarod kerülni, hozz létre több TTS-t, és a midi sávokat külön-külön TTS-ekre irányítsd rá! Ezeket a gép sorszámozni fogja, így mindenhol meg tudod majd őket különböztetni.
3. A teljes project hangfájlba mentéséhez (lehet, hogy ez nem kötelező, de biztos ami biztos) fagyaszd le a szinti(ke)t! Jobb klikk a szinti sávon, és Freeze synth. A sávon kis idő után megjelenik az audio clip. A fagyasztás után értelemszerűen hatástalan minden változtatás az audio effekteken, vagy az EQ-n. Ehhez először ki kell olvasztani a sávot (Unfreeze synth).

Persze használhatsz más szintiket is, ízlés szerint (sőt javaslom is ezt, ettől lesz egyedi a zene). Ezek többségénél a hangzást a saját felületen tudod majd beállítani. A TTS-t azért ajánlom, mert nagyon egyszerű a használata. Ez tulképp a híres-neves Roland Sound Canvas szintiagy szoft változata, így egyszerű midis célokra egész elfogadhatóan szól. Mivel ez egy GM szabványos agy, a midi sávokról vidáman és könnyen vezérelhető, nem kell a felületén állítgatni semmit. És nem mellékes: a Sonar program alapból tartalmazza! :)

Template-ek (sablonok):

Amikor először megnyitod a Sonar-t, alapból létrehoz neked néhány üres audió és midi sávot. Ez a "Normal" nevű template. Ha új projectet nyitsz, egy listát ajánl fel neked sokféle template típussal (pl. jazz trio, 8 track audio, stb.), ezek mind egy-egy specifikus alapbeállítást tartalmaznak. Szerintem ennek a funkciónak csak akkor van igazán értelme, ha stúdióban dolgozol, és a "hardver lehetőségek" előre adottak (pl. a feljátszószobában be vannak építve a mikrofonok kábelei). A házi munkához tökéletesen megfelel a Sonar megnyitásakor egy "üres lap" is. Ezt az állapotot úgy tudod alapértelmezetté tenni, ha felülírod a Normal template-et. Először is töröld ki az összes felesleges sávot. Állíts be minden ablakot úgy, ahogy neked kényelmes. A szub-csatornákat is az ízlésednek megfelelően állítsd be (én pl. csak egy master csatornát hagytam). Ha minden megvan, válaszd a menüből a Save as-t, a fájl típusát állítsd "template"-re, és "normal.cwt" néven mentsd ki a beállításaidat a programod telepítési könyvtárába, jellemzően a következő útvonalra:
C:\Program Files\Cakewalk\SONAR 4 Producer Edition\Sample Content
A program következő megnyitásakor már ezekkel a beállításokkal fogsz kezdeni.

Remélem, hasznosak voltak az infók! Ha kérdésed van, bátran tedd fel e-mailen!

Jó munkát!

Balázs